Iratkozzon fel hírlevelünkre

Magyarország a finn médiában

A Helsingin Sanomatban, a legolvasottabb finn napilapban nemrég három nagy terjedelmű cikk foglalkozott Magyarországgal. Mivel a kulturális rovatban közölt cikksorozat feltűnően egyoldalú és számos tévedést tartalmaz, a Helsinki Magyar Kulturális- és Tudományos Központ igazgatójaként nem hagyhattam szó nélkül.

 

Válaszomnak csak kétötöde jelenhetett meg a lap vélemény rovatában (március 21-én), így több észrevételem és általánosabb jellegű megállapításaim nem juthattak el az olvasókhoz. Írásom eredeti terjedelemben történő közreadását azért tartom fontosnak honlapunkon, mert meg vagyok győződve róla, hogy a kiegyensúlyozott, tárgyszerű, több nézőpontot is bemutató tájékoztatás éppúgy érdeke Magyarországnak és a Finnországban élő magyaroknak, mint finn testvérnemzetünknek.

 

Richly Gábor

 

Az írás magyar nyelvű változata PDF-formátumban innen tölthető le.

 

Az írás finn nyelvű változata PDF-formátumban innen tölthető le.

 

Már csak a halott magyarok merik felemelni szavukat?

 

Az utóbbi időben szinte csak negatív híreket találni a finn médiában Magyarországról. Olyan kép alakulhat ki, mintha Magyarországon diktatúra lenne, mintha felszámolták volna a szólásszabadságot, mintha a szélsőjobboldal tartaná rettegésben az egész társadalmat – egyesek már a náci Németországhoz hasonlítják. Mi lehet az oka ennek az egyoldalú, erősen túlzó képnek? A médiát már csak a szenzációszagú botrányok érdeklik, ezért csak a legtúlzóbb, legelrettentőbb hírek kaphatnak nyilvánosságot? A közélet szereplői és az újságírók szívesen tetszelegnek a demokrácia védelmezőjének hálás pózában? Szívesebben mondanak gyors ítéletet külföldi jelenségek fölött, minthogy idehaza végezzék el a nehezebb tényfeltáró munkát? Az olvasók jobban kedvelik a könnyen érthető, világos irányt mutató, fekete-fehér tudósításokat, mint a problémákhoz több nézőpontból közelítő és ezért nehezen követhető elemzéseket?

 

A lehetséges okokat csak találgatni lehet, de a módszer általában azonos: a tudósító megkérdez néhány külföldi ellenzéki politikust, egyéni érdeksérelmet elszenvedett, elégedetlen embert, és kritikátlanul, a tények ellenőrzése nélkül elhiszi mindazt, amit mondanak. Majd kiválogatja a hallottakból a legelképesztőbbeket, a legbotrányosabbakat. A végeredmény kétségtelenül érdekes, izgalmas híradás lesz, csak éppen meglehetősen messze kerül az ábrázolt jelenség eredeti sokszínűségétől, árnyaltságától. Pedig ahogy az egyik nemzetközileg legismertebb magyar írót, Örkény Istvánt idézték a napokban a Finn Nemzeti Színházban: „az éremnek mindig két oldala van.”

 

Suna Vuori ellátogatott a budapesti Hungarian Showcase színházi fesztiválra, és három feltűnően nagy terjedelmű cikkben számolt be élményeiről a Helsingin Sanomat kulturális rovatában (03.07. Korbács a magyar kormánynak, 03.10. Az értelmiség menekül Magyarországról, 03.12. Muszáj kimondani a tiltott dolgokat). A cikkekben megszólaltatott magyarok mindegyikéről kiderül, hogy úgy gondolják, személyes sérelem érte őket, így érthető, hogy erős kritikával mutatják be a jelenlegi helyzetet. Kevésbé érthető, hogy Vuori miért kizárólag olyan embereket szólaltat meg, akik „az új hatalom áldozatainak“ érzik magukat. Vajon lehetséges-e ilyen módszerrel kiegyensúlyozott képet alkotni? A cikkek politikailag egyoldalú általánosításaival nem kívánok vitába szállni, de a bizonyítékként felsorolt „tényeket” fontosnak tartom megkérdőjelezni. Bízva benne, hogy ha az olvasók kételkedni kezdenek e „tények” igazságtartalmában, akkor Vuori ezeken alapuló következtetéseit sem fogják fenntartások nélkül elfogadni.

 

Vuori első cikkében szerepel az állítás, hogy „a szabad megnyilvánulásnak kemény ára van: ezt az eseményt (ti. a fesztivált – R.G.) is kénytelenek voltak állami támogatás nélkül megrendezni.” Ezzel az állítással kívánja bizonyítani tézisét, miszerint a mai diktatórikus kultúrpolitika következetesen el akarja lehetetleníteni, némaságra akarja ítélni a kritikus hangú színházi produkciókat. Ugyanakkor elegendő ellátogatni a fesztivál honlapjára, hogy megbizonyosodhassunk róla, a fesztivál főszponzora a főváros, amelynek vezetése tudvalevőleg ugyanazt a pártot képviseli, mint amelyik kormányoz. A Fidesz ugyanis nemcsak a parlamentben szerzett többséget, hanem a helyi választásokon is szinte minden körzetben sikerrel szerepelt. A fesztivál finanszírozása alapján tehát akár arra a következtetésre is lehetne jutni, hogy a feltűnően nagy választási győzelmet aratott, és ezért néhány területen valóban meghatározó hatalommal rendelkező kormányzó politikai erő annyira tiszteli a művészetek szabadságát, hogy még a kritikus, sok esetben kifejezetten ellenzéki színtársulatok fesztiválját is kész szponzorálni. Szintén a finanszírozáshoz kapcsolódó, a cikksorozatban többször visszatérő téma, hogy az ellenzéki színtársulatok egyre kevesebb támogatást kapnak. Vuori következtetése szerint a kormány ezáltal akarja elhallgattatni őket. Érdemes lett volna tágabb perspektívában ábrázolni e jelenséget: a kormány az eladósodottság mértéke és a nemzetközi gazdasági válság miatt kétségkívül fájdalmas kiadáscsökkentő intézkedésekkel kénytelen egyensúlyba hozni az állami költségvetést. Az állami támogatás az elmúlt három évben ezért szinte minden területen csökkent. Viszont az államháztartás egyensúlyba került, az eladósodás mértéke csökkenni kezdett. Ezek népszerűtlen intézkedések, de az EU és az IMF is ezt várja Magyarországtól.

 

Vuori háromszor is visszatér arra, hogy a Magyar Nemzeti Színház jelenlegi vezetője már csak „rövid ideig” maradhat a pozíciójában, mert „a magyar kormány (…) kénye-kedve szerint váltogatja a művészeti intézmények vezetőit.” Azt azonban nem említi a szerző, hogy Alföldi Róbert öt évre szóló igazgatói megbízatásának lejártával távozik a színház éléről, éppen úgy, mint ahogy elődje is távozott ötéves ciklusa lejártával. Szögezzük tehát le, hogy a megosztó személyiségként ismert Alföldi annak ellenére kitöltheti igazgatói megbízatását, hogy már három évvel ezelőtt, a kormányváltáskor követelték azonnali leváltását. Az intézményi autonómia nem sérül, ha a szabályoknak megfelelően ötévente új igazgatót választanak.

 

A második cikk címe (Az értelmiség menekül Magyarországról) és a cikkekben szereplő állítások (például „Az elmúlt évben félmillió magyar hagyta el az országot.”) azt sugallják, mintha az Orbán-kormány elnyomása elől tömegesen menekülnének külföldre. A félmilliós adatról külön gazdasági cikket kellene írni, itt legyen elég annyi, hogy a komoly elemzők nem „diktatúrával”, hanem más tényezőkkel magyarázzák az EU-n belüli munkaerővándorlást. Alaptalannak tekintem Vuorinak azt az állítás is, miszerint a magyarországi diktatúra és a szólásszabadság korlátozása miatt „azok, akik még fel merik emelni a szavukat, külföldön élő magyarok és a nemzetközileg legismertebb regényírók, például Örkeny Istvan (sic).” Vuori ismereteinek és állításainak megbízhatóságát alaposan megkérdőjelezi, ha szenzációhajhász, merész kijelentésének egyetlen „bizonyítékáról”, Örkény Istvánról még azt sem tudja, hogy immár 34 éve halott. Elvégre Vuori kifejezetten a magyar színházi életről írt egy egész cikksorozatot! Örkény pedig az egyik legismertebb magyar drámaíró, a róla elnevezett színház a Showcase fesztiválon is szerepelt. Az írót Finnországban szintén ismerik: az „Örkény 100” ünnepi év keretében a 2012-es Helsinki Könyvvásár magyar díszvendégsége alkalmából kiemelt figyelmet kapott, nemrég nagy sikert aratva jelent meg finnül 100 egyperces novellája, színdarabját éppen ezen a héten mutatta be felolvasószínházként a Finn Nemzeti Színház.

 

A halott Örkény már aligha tudja felemelni szavát a Vuori által lefestett diktatúra ellen. Viszont bízom benne, hogy a finn médiában továbbra is tükröződni fog a régi bölcsesség: az éremnek mindig két oldala van. Vagy ahogy Magyarországon tréfásan mondani szokták: legalább két oldala…

 

Richly Gábor PhD

a Helsinki Magyar Kulturális és Tudományos Központ igazgatója

 

 

ESEMÉNYNAPTÁR


2019
24
Június
H K Sz Cs P Szo V
27 28 29 30 31 1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30

KIEMELT ESEMÉNYEK

Nincsenek események

Hirdetések